Pontosan akkor van itt az ideje a következő lépés megtételének, amikor úgy gondoljuk, hogy már sokat elértünk.

A mendeni Bettermann család tagjai több száz évig mezőgazdasággal foglalkoztak. 1911- ben minden ettől eltérő elképzelés igencsak szokatlan lett volna, mivel a gazdálkodón és a béresen kívül alig akadt más foglalkozás. Ebben nem sok változás történt 1659 óta, amikor tizenegy évvel a harmincéves háború befejezte után a Bettermann család neve először került említésre a Menden melletti Hüingsen agrárfalu okirataiban.

Két és fél évszázadnak kellett eltelnie, mire egy Bettermannról Menden határain kívül is hallani lehetett. Franz Bettermann a mendeni földművesek közé tartozott. Az 1879-ben született férfi két lábbal a földön állt és erős, igazi vesztfáliai férfi volt egész életében. Valahogy azonban kilógott a sorból. Még 1911-et írtunk, amikor óvatosan elkezdett felhagyni az édesapja által űzött mesterséggel.

Amikor Franz Bettermann 1964-ben elhunyt, a Bettermann fiúk már régen elbúcsúztak a földműveléstől és a marhatenyésztéstől, és az OBO Bettermannnal jelentős elektrotechnika iparvállalat jött létre.

A vállalat központja még mindig ott van, ahol a vállalkozás száz évvel ezelőtt Franz Bettermannal megalakult: Lendringsen/Hüingsen-ben, amely a Märkisch-járásban található 56.000 lakosú Menden város egyik része, a Nordsauerland és a keleti Ruhrvidék közötti terület határán.

Franz Bettermann az iskola elvégzése után fémöntőnek tanult a közelben fekvő Hemerben. Időközben ez lett az élete, miközben félig még mindig gazdálkodó volt. Az istállóban és a földeken végzett, korábban megszokott munkájával nemsokára teljesen felhagyott.

Új utakon járt, és 1911-ben két régi munkatársával együtt kis céget alapított Hüingsenben. Réz árukat, cipőhorgokat és akasztókat gyártottak, és már tettek néhány lépést az elektrotechnika irányába is. Bettermann a helyi lámpagyártás beszállítója lett.

Nem igazán alakultak jól a dolgok. 1918-ban Franz Bettermann elhagyta az általa alapított céget, egyedüli tulajdonosként stancüzemet nyitott, és rögzítőanyagokat gyártott elektromos és fürdőszobai szerelési munkákhoz. A Bettermann családi birtokot teljesen megsemmisítő tűz adta az ötletet, hogy a villámvédelmi szerkezeti elemek gyártását is felvegyék a tevékenységeik közé.

Az OBO Bettermann termékportfoliója már a kezdetekkor kirajzolódott. Azok az évek nem a gazdasági fellendülésről voltak híresek, mint a Bismarckféle birodalom-alapításkor, 1871-ben. Amint Franz Bettermann nekikezdett a munkájának, Németország éppen elveszítette az első világháborút, és a császár száműzöttként Hollandiába menekült. Az utcákon polgárháborús állapot, és sok házban a szükség uralkodott. 1923-ban infláció következett, ami máig belevésődött a németek történelmi emlékezetébe.

A weimari köztársaság csak az 1920-as évek közepén élvezett némi fellendülést. Néhány évvel ezután a New York-i tőzsde 1929-es összeomlása világgazdasági válságot és tömeges munkanélküliséget hozott. 1933-ban Hitler nemzeti szocialistáinak hatalomátvétele jelezte a végső bukást. 1932- ben, amikor a gazdasági vészhelyzet és a politikai nyugtalanság Németországban a legnagyobb méretet öltötte, Franz Bettermann döntő lépésre szánta el magát.

Addig csak fémmel dolgozott, ám ekkor új anyagokat kezdett használni a gyártáshoz: műanyagokat, mint például a bakelit és a duroplaszt, amelyek melegítéssel alakíthatók. Ez jelentette az új Bettermannkorszak kezdetét, amely a kombinált fém- és műanyaggyártással tökéletesíti a modern szerelés- és rögzítéstechnikát. A géppark új fröccsöntő berendezésekkel bővült.

Bettermann akkoriban távtartó bilincseket, öntött csőbilincseket és öntött csőhorgokat gyártott. Leágazódobozok és Greif-ISO csavarral szorító kengyelek még ma is sok épületben megtalálhatók.

A sorolható bilincs feltalálásáért Franz Bettermann 1936 elején szabadalmat kapott, és elnyerte a Német Birodalom Szabadalmi Hivatalának okiratát. Tehát már az alapító is az innováció barátja és elősegítője volt.

A kezdeti 20 fős létszámhoz képest 250-re növekedett a munkatársak száma ezekben az években. Az 1930-as évek közepén Franz Bettermann visszavásárolta az eredetileg 1911-ben általa alapított céget, és egyesítette a gyárral. Szigorú, de igazságos vezetőnek tartották, aki a munkatársai problémáival és gondjaival is törődött, nagyon megértő volt, és gyakorlati segítséget nyújtott.

A weimari köztársaság végén, 1936-ban, amikor Németország az olimpiai játékokon vendégül látta a világot, az általános nyomor és ínség már nem voltak az ország képének meghatározói. Kevesen vették észre a veszélyt és a közeledő katasztrófát, amit Hitler és a nemzeti szocialisták okoztak. Franz Bettermann nem szerette a nácikat, nem foglalkozott a párttal.

Eközben a 61 éves Franz Bettermann 1940-ben közkereseti társasággá alakította a vállalatát, és 13 fia közül négyet, Franzot, Johannt, Ernstet és Hubertet kinevezett maga mellé vezetőknek.

A második világháború vége előtt, 1945-ben a második generáció került a vállalat élére. Ebben az időben már régóta hiánygazdaság uralkodott. A háború egyre több munkatársat szívott el a gyárból, és bizonyos nyersanyagok is hiányoztak. A bombázás következtében a háború végére a Bettermann gyár 75 százaléka megsemmisült.

A vállalatalapító három fia túlélte a háborút. A megmaradt és a háborúból hazatért gyári munkásokkal azonnal hozzákezdtek az újjáépítéshez.

Szerencsére a géppark nagy része megmenekült, így a céget nem kellett újra a nulláról felépíteni. A munkatársak száma visszaesett az alapításkori 20 alkalmazottra, a létszám azonban gyorsan 80-ra nőtt az 1948-as valutareform évében, végül 1952-ig ismét 250-re emelkedett.

Ez az év egészen különleges a vállalat életében. Ekkor született meg a vállalat neve, és a mai napig változatlan: OBO Bettermann. Az OBO rövidítés jelentése: „Fúrás, vésés, gipszelés, stb. nélkül. Ez idő, költségek és bosszankodás megtakarítását jelenti, ami a vállalat akkori reklámjában így hangzott: „OBO dübelünk minden előkészület nélkül a hozzátartozó beütővassal közvetlenül beüthető betonba és falba.”

Az OBO akkor elérte azt, ami a mai napig biztosítja elektrotechnikai termékeinek könnyű szerelhetőségét: az OBO termékek gyorsan, kedvező áron és néhány mozdulattal alapvető segítséget nyújtanak az adatátviteli és energiaellátást biztosító vezetékek szerelésekor.

Az 1950-es évek közepére Németország határai kissé szűkössé váltak az OBO Bettermann számára. A vállalat a kibontakozó gazdasági növekedés idején egyre bővült, és - ugyan még nem nagy mennyiségben - már külföldre is szállított: a szomszédos Belgiumba, Hollandiába és Luxemburgba exportált termékeket.

További nagy lépést tett előre az OBO Bettermann 1957-ben azzal, hogy átvette az 1827- ben, Menden-Bösperdében alapított új hengerművet. Ez fontos stratégiai lépés volt, hiszen az OBO így erősítette meg mai napig tartó jelentős vállalati részesedését a kábeltartó rendszerek gyártása területén.

A dinamikusan növekvő ipari területek, egyetemek, kórházak, repülőterek és hasonló nagy projektek áramigénye és áramellátása kábelcsatornákat igényelt. A további befektetések, és ezáltal a folyamatos fejlődés ösztönzője Ernst Bettermann volt, aki apja, Franz Bettermann után egyre inkább úttörő szerepet játszott a vállalat jövőjében.

Kicsi, de annál jellegzetesebb példa a Bettermannok hosszú távú vállalati gondolkodására egy különleges kolléga. 1959- ben érkezett a vállalathoz, és azóta rangidős munkatársnak számít immáron több mint öt évtizedes munkaviszonyával.

Az OBO emberkéről van szó, aki 2009-ben, nagyszabású ünnepség keretein belül tartotta „aranyjubileumát“ 300 ügyféllel, baráttal és vendéggel a politikából, illetve a gazdasági életből. A szimbólummá vált figura csendben és barátságosan hirdeti a világ építkezésein, hogy „Az OBO-val könnyebb.“

Az alapító, Franz Bettermann 1964-ben bekövetkezett halálakor a vállalat és annak mérete már nem is hasonlított az 1911- es kezdeti állapothoz. Az OBO Bettermann túlélt két világháborút, átvészelt több inflációt, valamint újjáépítette az üzemet 1945 után.

Az 1960-as évek közepén a még viszonylag fiatal Német Szövetségi Köztársaságról el lehetett mondani: (Ismét) vagyunk valakik! Azonban a nyugalom az istenek kiváltsága. Az a vállalat, amelyik a babérjain ül, nem viszi sokra.

Ezt Ulrich Bettermann is felismerte és ezzel a mentalitással kezdte meg pályafutását a vállalatnál. Ernst Bettermann fia 22 évesen, 1968-ban lépett be a vállalatba, gimnáziumi és banki tanulmányait követően. Gyorsan felismerte, hogy az elért eredmények és sikerek ellenére a vállalatnak új lendületre van szüksége az előrelépéshez. A gazdasági csoda évei után Németországban a piaci telítettség bizonyos jelei voltak érzékelhetőek.

Már nem tartható az újjáépítés éveinek dinamikus növekedése. Ebben a helyzetben Ulrich Bettermann figyelme a nemzetközi piac felé fordult. Ki akart törni az OBO-val – Európa és a világpiac felé kacsingatott.

A család más ágainak részvényesei azonban hallani sem akartak a nemzetközi tervekről. Amikor édesapja, Ernst megbetegedett, Ulrich Bettermann az 1970-es évek végén felvállalta a konfliktust. A csaták megvívása után, kölcsönkapott pénzből kifizette a részvényeseket, és egyedül átvette a vállalat irányításának teljes felelősségét. A 36 éves kizárólagos tulajdonos teljes vagyonával, maga felelt a Németország akkori legnagyobb közkereseti társaságának számító vállalatért.

Ma már az OBO üzleti forgalmának több, mint a felét külföldön bonyolítja, és 40 leányvállalatával világszerte 60-nál is több országban van jelen.

A tulajdonosváltást a családi vállalkozásoknál általában a válság csalhatatlan jeleként értelmezik. A tulajdonosi vitákból Ulrich Bettermann megtanulta, hogy nyitottnak kell maradnia az új fejlesztésekre, a következő generációnak időben át kell adni a felelősséget, és konfliktusoktól mentesen kell őket integrálni a vállalat vezetésébe.

Ő maga is még csak az ötvenes éveinek elején járt, és egyik fia még a nagykorúságot sem érte el, amikor 1999-ben gyermekeire íratta saját tőkerészének 48%-át. Bár Ulrich Bettermann továbbra is ügyvezető, a négy főből álló tanácsadói testület elnökeként jogi és gazdasági szakértelmével a vállalat stratégiájának meghatározásáról gondoskodik.